Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Eszmefuttatás

2009.07.26

Aztán csak jöttek és jöttek.....

 

(Az alábbi írás nem egy könnyű olvasmány, de Te talán érted. Ha mégsem, az nem a szerző hibája.) 

Füves tisztás, csend, napfény, döngicsélő méhek. A körülálló hatalmas juhar- tölgy- és égerfák leveleinek susogásában zavart bele az idillbe egy távoli, lassan erősödő hang. Még sosem hallottak ilyet a rét lakói, nem is tudták mire vélni a dolgot.
- A szél zúgatja a lombokat, valahol messze - mondogatták egymásnak - de nincs vele dolgunk.
Ám a furcsa hang csak egyre erősödött és folyamatossá vált.
- Azért kissé idegesítő ez a zaj - szólt a hangya a mellette eszegető suszterbogárnak..
- Mondasz valamit - válaszolt a suszterbogár.- Az a gyanúm, hogy a kabócáknak van ehhez köze. Mostanában egyre gyakrabban hallom, hogy megjegyzéseket tesznek a legyekre. Rusnya férgeknek nevezik őket, akiknek nincs helyük a tisztásunkon.
- De - morfondírozott a hangya - a tisztás nem a kabócáké. Hanem mindenkié. És nem kötelező egymást szeretni, bárki kikerülheti a másikat, nem kell egymás ölébe ülnünk. Hiszen nem vagyunk egyformák.
- Már hallottam olyasmiket is, hogy aki nem zöld, az eleve gyanús. - mormolta a suszterbogár.
A zúgás most már nem is volt távoli, úgy hozzászoktak, mondhatni: fel sem tűnt.
- Hát - mondta a hangya - ha jól belegondolok, a szúnyogokat nem ártana kiirtani innen, ezek a csípős felhők gyakran zavarnak.
- Na meg a hernyók - kontrázott a suszterbogár - összenyálazzák a fűszálakat. Gusztustalan ha belelép az ember
- A pincebogarak meg büdösek - túráztatta magát a hangya. Azoknak sincs keresnivalójuk a réten.
- A méhekről nem is beszélve - így a suszter - soha egy csepp mézet nem adnak senkinek, bár rengeteg van nekik.
- Rohadt egy felsőbbrendű csürhe! - ordította felháborodással. - Össze kéne fognunk, és majd mi megmondjuk, ki élhet itt a réten és ki nem. Azt mi fogjuk eldönteni.

A két felbőszült bogarat egyre többen vették körül. Ki a hangya mögé állt, ki a suszterbogár mögé, kik egy harmadik csoportot szerveztek, nekihevülten, kiabálva. Egyesek elkezdtek botokat gyűjteni, mondván, akkor ne várjunk tovább, kezdjük el megtisztítani a rétet a betolakodóktól.
A nagy zajongásban észre sen vették, hogy az érkező lódarazsak felhői eltakarták a napot. Előreszegezett dárdáikkal rontottak rá a bogárgyülekezetre.
A csata perceken belül eldőlt. A rétet a bogarak tetemei borították.
- Na, most van rendben a dolog - harsogta a lódarazsak vezére - mert egyetlen fajta létező az igaz - intett csápjával, s erre a tömeg egyként üvöltötte: a Lódarázs!
Aztán tovább vonultak, maguk mögött hagyva a kihalt rétet.

                                                                                                      (Név és cím a szerkesztőségben.)