Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Versek a GothArt weboldalról

2009.06.14

 Salvador Dali: Egyéni inspirációk

Kép

piPPó: (aki még csak tizenhárom éves)

Kérdések a süket-néma festőhöz

Mondd! Mit csinálsz, ha fáj a világ?
Festesz magadnak egy másikat?
És ha elfogyott vörös tintád?
Vérrel itatod át papírodat?
És ha a föld alá kívánnak?
Rajzolsz magad köré felhőket?
Ha téged felakasztanának?
Te akasztanád fel előbb őket?
Ha a halál kopogtat ajtódon?
Meghajlítod ecseteddel az időt?
Vagy álarcot festesz, hogy becsapd őt?

És mit csinálsz, ha láthatatlan kezek tépik le ruhád?
Igaz… Mit is? Te csak festesz és festesz tovább…


Lengyel Jolán

Születésnapomon

Kitágul idő, tér, tudat
Elmélkedő a gondolat
Utat mutat

Ma ötvennyolc éves vagyok
Ezen a nyári szép napon
Számolgatok

Elfutott számtalan tavasz
Minden emlékem megmaradt
Ó de ravasz

Tudatom, lelkem ifjú még
Testembe zárva lángban ég
Vagyok ma még

Holnapom száma rejtelem
Terjengő róla képzetem
Mit ad nekem


Százhalombatta - 2009-06-12


Scarlette

Vágyak ágyam mély ölén (18)

Fekszem hűvös fehér ágyon
Mély álomban csókra vágyom
Fordul testem lendül karom
Ölelésed úgy akarom

Mellettem vagy puha ágyban
Te is izzol buja vágyban
Átkarolod derekamat
S, én rögtön megadom magamat

Felébredek szép álmomból
Érzem ahogy a vágy tombol
Ki sem nyitom szemeimet
Oda húzom kezeidet

Oda ahol úgy szeretem
Testem ekkor összerezzen
Érzed vágyam vad viharát
Minden tagom érted kiált

Szádat ajkamra szorítod
Csípőm magadhoz fordítod
Forró sóhajom felkavar
S, már semmi minket nem takar

Csupasz hasad puha bőrén
Kezem köröz mint az örvény
Lassan csúszik célja felé
S, a tied combomon felfelé

Dombokon és völgyeken
Így barangol szád, s kezem
Mintha inda fonna körbe
Úgy szorítasz meggyötörve

Tested szinte könyörög
Kéjt érzünk és örömöt
Egyé lett a testünk, lelkünk
Ritmusosan forgunk, pörgünk

Mámor csúcsán megfeszülve
Végső kéjre felkészülve
Egymás szemébe mélyülve
És mindennel megbékülve

Testünk izmai ellazulnak
Szívünk húrjai most dalolnak
Szép énekük messze száll
S mi aléltan fekszünk már

Belebújok két karodba
Csak ezt súgom: kezdjük újra...!


Tim Olsen

Mókuskerék (avagy: A vándor)

Márciusban jött a dögvész,
Órák alatt elsöpört kész
Kúriákat, falvakat. Ám hős
Utasunk itt maradt. Bár nő
Szívében a kétely, a fájdalom,
Ki hinné, hogy fog rajta a rágalom.
Ember ő is csupán, e kétlábú lény,
Retteg már a szótól, az ígért
Érzelmektől. Hát nem látod? Már csak két
Kődarab maradt szíve helyén.