Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Csak szex és más semmi?

2009.07.31

Talán nem járok messze a valóságtól (és szándékosan nem az "igazság" szót használom), ha leszögezem, hogy bizonyára akadnak többen is, akik megvetéssel – és időnként csipetnyi irigységgel – szemlélik azokat, akik szexuális életükben a szabadságot választották. Akik olyan kapcsolatban élnek, amelyben a szex az első, mindenféle kötelezettség nélkül. Szexuális szabadság, vágyak kiélése – de biztos, hogy ez a jó kapcsolat, a boldog élet alapja?

A szexualitás alapvetően velünk született, ösztönös (a természet által génjeinkbe programozott fajfenntartás szüntelen kényszerének engedelmeskedő) cselekvés: minden felnőtt (ivarérett) férfi és nő vágyakkal telített. A kiélésére szabályozott mód van, erre való a házasság (állítólag), amelyben nem csak lehetőség, hanem kötelesség is a szex. Ráadásul a szabályok sokat enyhültek az elmúlt száz évben, ma már mindenfajta párkapcsolat – papírforma nélkül – elfogadott terepe az intim együttléteknek.

Egyfajta megközelítés szerint a határ a helyeselt és a megvetett-tiltott szeretkezések között valahol a szerelem környékén keresendő. Vagyis ha egy pár szerelemből van együtt hosszabb-rövidebb ideig, akkor elfogadott az is, hogy ágyba bújnak, ám ha együttlétüknek nincs más motivációja, csak a szex, akkor átléptek a „bűnös” oldalra. Ők azok, akiket nem tartunk alkalmasnak tartós kapcsolatra, akikről úgy véljük, képtelenek vágyaikat, életüket irányítani.

Márpedig sokan és sokszor elhagyják a helyesnek tartott ösvényt. Persze legtöbbször titokban. Vagy csak a gondolatok szintjén. Hiszen lelke mélyén mindenki szerető házastárs, boldog szülő szeretne lenni, akinek magánélete tökéletesen rendben van, és aki az írott-íratlan erkölcsi szabályokat betartja.

Ám két erő erősen küzd ez ellen. Az egyik erő a már említett, teljesen normálisnak tekinthető állandó szexuális vágy. A másik a környezetünk hatása: nem lehet rezzenéstelenül elmenni a médiákból ömlő testiség mellett. Az internetről nem is beszélve. Ez a két erő – az eredendő vágy (a fajfenntartás ösztönével turbózva) és a környezet hatása – egyesül és támadást intéz belénk nevelt erkölcsösségünk ellen. S a harc könnyen az előbbiek javára dől el, ha a "csatamezőn" közben megjelenik a magány, a fásultság, a megunt házastárs, a stresszes élethelyzet, a kiábrándultság….. stb.

A tartós magány például kifejezetten kedvezhet az üres, csupán szexre épülő kapcsolatoknak. Aki évek óta egyedül él – legyen akár férfi, akár nő –, egy idő után fél belebonyolódni szövevényes párkapcsolatba, ám természetes, hogy igényli a másik nem közelségét. Ők azok, akik hajlamosak „felcsípni” valakit, és néhány találkozás után szakítani. Egyáltalán nem biztos hát, hogy egy kizárólag szexet kereső ember valóban csak a vágyakat kergeti, sokszor épp a félelem űzi: a félelem attól, amire a legjobban vágyik, a tartós párkapcsolattól.

Hogy nekem mik nem jutnak eszembe kora reggel?
Lehet agykurkászhoz kellene mennem?

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.