Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Lövések egy csendes délután.

2009.06.11

Írta: Vándorfy Viktor

Szombat délután volt, javában tombolt a nyár. A szezon derekán a kisvárosi gyógyfürdő hatalmas strandján emberek ezrei mindenfelé. A füves részeken szinte hering módjára összezsúfolódott testek, a gyógyvizes medencékben nyakig merült dagonyázók tömege. Hosszan kígyózó sorok a büfék, sörözők kiadóablakai előtt, a fagylaltos pultjánál, a dupla pályás csúszda feljárójánál. A hangszórókból bömbölő zene hirtelen lehalkult. A hullámmedence következő menetére invitálták a fürdőzőket, s erre össznépi tülekedés kezdődött arrafelé. A medence betonfala közé szorított hullámok kedvelői igyekeztek a nekik megfelelő pozíciókba helyezkedni.

Ezen a területen, az elsősegélynyújtó kis épület előtti napozó padon két férfi élvezte elnyújtózkodva a nap kellemesen simogató sugarát. Közben Hollandiáról, az ottani, mindig vidám és jókedvű, barátságos kollégákról beszélgettek. Pár hete érkeztek vissza Rotterdamból, ahol a városi rendőrség munkájáról próbáltak ismereteket, tapasztalatokat szerezni. Már itthon is javában folyt a rendőrség modernizálása, és ebben a hollandok élen jártak, volt mit tanulni tőlük.

A hullámveréssel egy időben elkezdődött éktelen visítozásra mindketten, mintegy vezényszóra, felültek.
- Jobb lesz ha bemegyünk a szaunába, idegesít ez a nagy hangzavar. - mondta Gyula, az idősebb férfi.
- Remélem ott most nem lesznek sokan és azok is feltették a hangfogót. Jobban szeretek csendben izzadni. - tápászkodott fel a padról András is, a helyi zsarufőnök.

Odadobta megyei főnökének a törülközőt, és kényelmes tempóban elindultak a főépületben lévő szentélyük felé. Heti rendszerességgel látogatták a szaunát, bár nem voltak felesleges, leadni való kilóik. Csupán élvezetből. Jót tett a közérzetüknek a közel száz fokos hőlégkamrában a méregtelenítő izzadás. András, amikor már a haja szálain is csorgott a víz, kiment és gondolkodás nélkül vetette magát a hideg vizes medencébe. Addig maradt a vízben, amíg már kezdte érezni a csontjaiban is a víz dermesztő hatását. Majd ismét vissza a forróságba, s ez ment váltakozva legalább egy órán át.

- Maradsz még? - kérdezte András a főnökét. - Nekem mára ennyi volt. A szokott helyen várlak. Mit kérjek, sört vagy fröccsöt iszol?
- Menj csak nyugodtan, jövök nemsokára. Egy korsó sör rendel, ha már kérdezted. - mondta erre a megyei főnök.

András lezuhanyozott, alaposan átdörzsölte a bőrét a törülközővel, majd elindult a folyosón a kijárat felé. Közben elhaladt a fürdőmesteri iroda nyitott ajtaja előtt. Mielőtt kilépett volna a folyosóról, valami mintha az iroda felé irányította volna a lépteit. Belépett az üres irodába, felemelte a telefonkagylót, és a helyi rendőrség ügyeletét tárcsázta.

- Üdvözlöm Pósa hadnagy! Van valami újság ? - szólt a kagylóba.
- Jelentem, le... le... lelőtték a Törő századost. Pár perccel ezelőtt. - hallotta az ügyeletes zavarodott, dadogó hangját.
- Mi a fene történt? Milyen lövöldözésről beszél? Szedje már össze magát százados, és próbálja meg a lényeget értelmesen elmondani! - csattant András hangja a telefonba. Úgy látszik ez hatott a hadnagyra.
- Jelentem végül is nem lőtték le, csak meglőtték, már a mentő viszi a kórházba éppen. Egy taxi jelzésű gépkocsit tartóztattak fel a kempingnél pár perccel ezelőtt, akkor történt a dolog. Szóltak CB rádión a megyei ügyeletről, hogy egy fiatalabb férfi a megyeszékhelyen lelőtt egy taxist, és a kocsival errefelé száguld. A Törő éppen itt volt az ügyeleten, hallotta a forgalmazást, és azonnal indult az egyik őrmesterrel. Küldtem a másik járőrt is azzal, hogy még a város határánál próbálják feltartóztatni, de csak a kempingnél sikerült. Ott leszorították az út széléhez, erre tüzelni kezdett Törőékre. - hadarta el a hadnagy szinte egy szuszra.
- Rendben, köszönöm. A helyszínen leszek azonnal, maradjon a CB rádió közelében. Közben szervezze meg a főútvonalról a forgalomelterelést. - utasította András az ügyeletest.

Dehogy van rendben, semmi sincs rendben, még csak ez hiányzott mára. Szegény Törő, remélem nem lesz komolyabb baja. Most nevezte ki nemrég az egyenruhások vezetőjének. Ez jutott eszébe, míg sietett vissza a szauna felé.

- Gyere gyorsan főnök, van egy kis gond. Ha elmondom, attól jobban fogsz izzadni, mint itt bent. - súgta András Gyula fülébe. Nem szerette volna, ha a bent lévők bármit is meghallanának.
Mindketten az öltözőkabinhoz siettek, kapkodva öltöztek, közben András elmondta, hogy mit tudott meg az ügyeletestől.
- Hű a kiskésit! - ez volt Gyula szavajárása ilyen esetekben. - Gyerünk gyorsan, gyűjtsük be az infót. - látszott rajta is, hogy oda lett a nyugalma.

Szapora léptekkel közeledtek a nem messze lévő főút felé, a kemping sarkánál lévő útelágazáshoz. Az útpadkánál egy taxi jelzésű Opelt láttak, körülötte pedig jó pár rendőrségi gépkocsi állt nagy összevisszaságban, eltorlaszolva a főutat. A megyei főnök meghallgatott néhány jelentést a történtekkel kapcsolatban, majd kezet fogott Andrással.

- Na én sietek vissza a helyemre, mert már biztos izzanak a telefonvonalak az irodámban. Ilyenkor minden nagyfőnök ott Pesten szeretne jól értesült lenni. Te tudod mit kell ilyenkor tenni, ugye? Majd hívj, ha már összeállt a a történet. - ezzel beszállt egy járőrkocsiba, ami szirénázva húzott egyre gyorsabb tempóban a megyeszékhely felé

Ezen a szombati napon, kora délután Géza a taxiját a droszt felé irányította és besorolt a várakozó kollégák kocsija mögé. Most érkezett vissza egy jó fuvarból, bőkezű borravalóval hálálta meg utasa a gyorsaságát. Nem rossz nap ez a mai, gondolta. Akár mára be is fejezhetném, ami bevételt terveztem, az már bőven bejött. Na még egy utolsó, és vége, utána elugrom az ősökhöz, biztos főzött a mutter valami finomat megint.
Gézának volt már menyasszonya, de még nem költöztek össze, majd az esküvő utánra tervezték. Most még a szüleinél lakott. Benyomta a rádió gombját, régi sláger andalító dallamai töltötték be a taxi utasterét. Már éppen a sportújság felé nyúlt, amikor kattant a jobb oldali ajtó zárja. Egy fiatalember ült be az ülésre és bemondta az úti célt.

- Szia öreg. - köszönt az utasnak, majd hozzátette - Megcsinálnám én szívesen ezt a fuvart, a zsé is jól jönne, de tudod, itt sorrend van. Az elől állóé mindig az aktuális üzlet.
- Engem ez nem izgat. - vetette oda az utas. - Oda ülök, ahová akarok. Te viszel és kész.
Géza nem szeretett vitatkozni, majd kimagyarázza valahogy magát a többiek előtt, inkább indított és a megadott irány felé húzott egyre gyorsuló ütemben.
- Az a helyzet, hogy nem számítottam távolsági fuvarra, kevés a benzinem, így a város szélén a kútnál tankolni kell. - kezdett bele némi magyarázkodásba.
- Ez viszont a te gondod. - válaszolt erre a nem túl barátságos hangulatban lévő fiatalember. - A lényeg, hogy haladjunk.

A városban kivezető út mentén több benzinkút is sorakozott. Géza a szokott töltőállomáshoz állt be, leállította a motort, az indítókulcsot a helyén hagyva kiszállt. Teletankolt, majd bement fizetni. Amikor visszaérkezett a taxijához, látta, hogy az utasa a vezető ülésben ül és éppen indítja a motort. Gyorsan beugrott a jobb oldali ülésre és már mérgesen förmedt a fiatal emberre.

- Mi a jó francokat csinálsz? - kérdezte. Ám válasz helyett egy pisztoly csöve meredt felé.
- Szállj ki ha jót akarsz magadnak, ne csináld itt a fesztivált. - vakkantott az utas, és a pisztolyt feljebb emelve adott nyomatékot a szavainak.
- Nem gondolod, hogy amit csinálsz, egy nagy szarság, öregem. Ehhez nincs jogod, akárki vagy is. - mondta Géza.

A válasz egy hatalmas dörrenés volt, látta még a pisztoly csövének torkolatán felvillanó fényt, majd éles fájdalmat érzett a gyomra tájékán. Aztán lassan sűrű köd ereszkedett az agyára és többre már nem emlékezett.
A benzinkutas a dörrenésre riadt fel merengéséből és kiszaladt az épületből. Azt látta éppen. hogy a taxiból a jobb oldalon kiesett egy ember az aszfaltra, hemperedett néhányat, majd mozdulatlan maradt. A sárga taxi pedig csikorgó gumikkal kilőve a fürdőváros irányába hajtott eszeveszetten. Gyorsan visszaugrott az épületbe és felkapva a telefonkagylót, tárcsázott.

András persze nem bánkódott egy cseppet sem, hogy a főnöke sebesen távozott. Tudta ő jól a dolgát hasonló esetekben. Egyébként is csak az elsődleges intézkedéseket kellett megtennie. A helyszínelés aprólékos munkája a megyei nyomozókra várt. A vizsgálatot pedig az ügyészség fogja lefolytatni, mivel a rendőrök fegyvert használtak. Na még szép, hiszen támadás érte őket, rájuk lőtt ez az elmebeteg ámokfutó, s még szerencse, hogy ő húzta a rövidebbet.

- Nem nyilatkozom, majd a megyei sajtóreferens.Őt nyaggassák a kérdéseikkel. - hárította el a körülötte rajzó televíziós stábok riportereinek kérdésözönét. Már gyülekeztek szenzációra éhesen, mint keselyűk a dögre. - Különben sincs még elegendő információm.
- Főtörzs, kerítse gyorsan körbe a helyszínt egy szalaggal, és tessékelje kívülre a bámészkodókat. - szólt a legközelebb álló egyenruhásnak.
- Keríteném én, kapitány úr, de nincs ilyen a kocsiban. Még nem kaptunk belőle.
- Látja ott szemben az TITÁSZ feliratot azon az épületen? Na kérjen onnan, nekik biztos van és nyilván segítenek. - adott tippet a főtörzsnek és a taxi felé indult.

Ott állt a sárga Opel mellett egy mentő, a közelében az úttestre helyezett hordágyon feküdt mozdulatlanul az ámokfutó. A mentőorvos dolgozott rajta, rutinszerű mozdulatokkal próbálta még fenntartani az ernyedt testben a légzést és keringést. András közelebb lépett, szemügyre vette a krétafehér arcú fiatalembert. A homloka közepén látszott egy lövés bemeneti nyílása, szabályos kör alakú lyuk, ami a becsapódó lövedéktől keletkezett. Egy kevés, már száradó vércsík látszott a seb szélétől kiindulva a bal szem irányába. Nyilván a koponya ellentétes oldalán, hátul lesz a kimeneti nyílás, ott látszik is nagyobb vértócsa a hordágyon és a földön is. Már nyilván beállt az agyhalál. Köszöntötte a mentősöket, majd csak úgy, mintha magának mondaná, megjegyezte:

- Ez is jobban jár, ha nem tér többé magához. Bár ahogy nézem, erre nem sok esélye van.
- Na igen. Gyakorlatilag már halott. Csak a szervek miatt csináljuk az újraélesztést. Na most már stabil, visszük is gyorsan a kórházba. Sokan várnak ilyen egészséges donorra. - mondta a mentőorvos, s már emelték is be a hordágyat a mentőkocsiba. Majd szirénázva kezdődött a rohanásuk az idővel.

András ezután az Opelt vette szemügyre. Látta a motorháztetőn és a bal oldali ajtón a golyók ütötte horpadásokat. A szélvédőn is volt néhány becsapódás által keletkezett mélyedés, és az abból pókhálószerűen induló repedések vonalai. De egyik sem haladt át az üveg anyagán. A karosszéria elemeken csak főleg horpadások voltak, kevés számú áthatoló lövésnyom látszott. Hát ez a magyar rendőrség maroklőfegyvere. Ilyen esetekre gyenge tákolmánynak tűnik, nincs hatásos átütő erő a lövedékben. Csoda-e, hogy mostanában a bűnözők nyerik gyakrabban a hasonló tűzpárbajokat.

Ilyen gondolatok kergették egymást András fejében, amikor megpillantotta a taxi vezető ülés felőli oldalánál, a földön heverő pisztolyt. Ez is PA típusú volt, mint a zsaruké. Miután a közben kiérkezett bűnügyi technikus lefényképezte többször is a taxit a pisztollyal együtt, András kivette a mellette álló rendőr zubbonyának zsebéből a tollat. Beakasztotta a sátorvasba, majd felemelte s a csövét szagolta. Nincs kétség, ezzel lőttek, állapította meg.

- Kérem hozzon egy műanyag zacskót a pisztolynak, címkézzék fel, az intézkedő rendőrökét is és csomagolják be. A csomagot adják át a megyeieknek. - utasította a technikust.
- Ki érkezett ide a taxihoz elsőként és mit látott egészen pontosan? - kérdezte a körülötte álldogáló rendőröktől.
- Én voltam főnök. - válaszolta egy bajszos törzsőrmester. - A kollégámmal a megyeszékhelytől üldöztük az Opelt, de egy kicsit lemaradtunk a forgalom miatt. Mikor ideérkeztünk, már így állt itt minden. Ez a nyomoronc a taxi vezetőülésében ült, kissé balra fordult felsőtesttel, feje féloldalra billenve, láttam, már nem él. A jobb karja csuklótól kilógott a lehúzott ablakon és a kezében volt a pisztoly. A biztonság kedvéért ráütöttem a kézfejére és ekkor esett a pisztoly az úttestre. - foglalta össze röviden a tapasztalatait a törzsőrmester.
- Rendben van, köszönöm. Majd írjon erről részletes jelentés.- nyugtázta András az elhangzottakat.

Ezután az egyik járőrautóhoz ment, beült és a rendőrségi rádión hívta a megyei ügyeletet. Kérte, küldjenek valakit a kórházba és állapítsák meg az elkövető adatait. És tudakozódjanak a Törő kolléga állapotáról is. Közben megtudta, hogy a taxis, akit az elkövető a benzinkútnál hasba lőtt, a kórházban belehalt a sérüléseibe. Mennyi vér, mennyi tragédia ezen a szombat délután. Csak nem telihold van véletlen, jutott András eszébe.

Majd odament a két egyenruhás beosztottjához, akik a taxi útját elálló és a tovább haladását megakadályozó szolgálati gépkocsijuk mellett ácsorogtak. Megkérte őket, röviden mondják el mi történt. A járőrvezető törzsőrmester minden izgatottság nélkül, teljes nyugalommal jelentette a kapitánynak, hogy az ügyeletes utasítására indultak a kemping felé, mivel abból az irányból érkezett a taxist hasba lövő egyén.

- Amikor a kereszteződés felé haladtunk, láttuk szemből érkezni a sárga taxit, amit a Törőék üldöztek a járőrkocsival és próbálták leszorítani az útpadkához. Ekkor keresztbe fordítottam az autót, így már nem tudott továbbhaladni és az út szélénél megállt. A benne ülő fiatalember elkezdett hátrafelé lőni az alig öt méterre lévő Törőék felé. Erre a társammal mi is kiugrottunk a kocsiból és takarásból célzott lövéseket adtunk le a férfi irányába. Az egyik lövésem után hirtelen csend lett, abbamaradt a tüzelés és láttam, hogy a taxiban ülő személy feje oldalra billen, a keze pedig a lehúzott oldalablakon lóg kifelé. Azt hiszem főnök, én találtam el. - fejezte be a mondókáját a törzsőrmester.
- Nagyon helyesen járt el Tóni, itt nem volt más lehetőség. Gratulálok a gyors, szakszerű intézkedéshez. Esetleg nincs valami gondja most, hogy lelőtte azt az embert? Nem akar orvost, vagy pszichológust?
- Köszönöm kapitány úr, de semmi problémám nincs, én hasonló esetben, amikor a kollégámra lő bárki, ugyanígy, habozás nélkül használom a fegyverem. Hiszen ez a dolgunk, erre is kiképeztek bennünket. - húzta ki magát a főtörzs, mintegy jelezve az elmondottak komolyságát.
- Egyenlőre még maradjanak itt, a megyei helyszínelők bizonyára részletesen meghallgatják majd önöket. És gondoskodom arról, hogy holnaptól legalább egy hét szabit kapjanak a cég kontójára. - zárta a beszélgetést András, és elindult egy magas, őszes férfi irányába.

- Á, szevasz kapitány! - köszönt Andrásnak a frissen kinevezett, ügyvédből avanzsált megyei főügyész, miközben kikapcsolta a kezében lévő diktafont. Ismeretségük már korábbi időkre nyúlt vissza.
- Üdvözöllek a harcmezőn Főügyészem! Jól belefutottál ebbe az ügybe. És ha már itt vagy, áttestálom rád az irányítást, kezdheted gombolyítani a szálakat. Én a helyedben nagyon ügyelnék a részletekre. Tudod, az ördög is abban rejtezik. - élcelődött egy kicsit András.
- Na mit gondolsz erről a vérengzésről? Tisztára mint a vadnyugaton hajdanában. Még szerencse, hogy a a fiaid ügyesen véget vetettek a további ámokfutásnak és nem lett több áldozat. - váltott érdeklődőbe, elengedve füle mellett András előbbi szavait.
- Nekem még hiányzik jó pár töredék a kirakós játékból, így semmi nem biztos még ebben az ügyben. Egyébként sem az én álláspontom lesz a mérvadó. Na meg kicsi vagyok ehhez, tudod. Majd jön valaki az országos óberhétől és az mondja meg a frankót. - hárította el a kérdést a kapitány. - Ám ha szükséged lenne valamire a vizsgálódásod során, szólj csak nyugodtan. - és már indult is az egyik járőrautó felé, ahonnan hevesen integetett egy őrmester, jelezve, hogy rádión keresik.

Beült a kocsiba, lenyomta a kézibeszélőn a gombot és bejelentkezett. A megyei ügyeletes válaszolt az éter hullámain.

- Kérlek szépen, először is légy nyugodt, a Törő kollégádnak már szinte kutya baja. Csak a felkarját súrolta egy lövedék, csontot nem sértett. Nagy mázlija volt, szerencsére. - recsegett a rádióban az ügyeletes hangja. - A másik közlendőm, hogy sikerült megállapítani az elhalt ámokfutó adatait, jegyezd. - és diktálni kezdte. Majd még hozzátette.
- Az a legnagyobb gáz, hogy az illető szintén zsaru itt a megyeszékhelyi városban. Illetve már csak volt, mert nem vesz többé levegőt. Ráadásul ez a pszichopata, mielőtt elindult a taxiállomás felé, szitává lőtte a lakásán az élettársát. Most szóltak vissza az ottani helyszínről, hogy legalább nyolc bemeneti nyílást számoltak meg szegény pára testén. Lesz itt nagy zűr hamarosan, főleg ha a média kiszagolja ezt az infót.
- Tőlem biztos nem tudnak meg semmit, a többi pedig a nagyfőnök gondja. - mondta András és megköszönte a tájékoztatást.

Ekkor meglátta, hogy egy tekintélyes szolgálati gépkocsi érkezett a helyszínre Budapest felől. Ismerős tábornok szállt ki belőle elzsibbadt végtagjait nyújtóztatva. Az országos rendőrfőnök egyik helyettese volt, András régi ismerőse. Gyors léptekkel a tábornok elé sietett, üdvözölték egymást, majd rövid, tömör mondatokban tájékoztatta az eseménnyel kapcsolatban eddig rendelkezésére álló információkról.

- Ez úgy hiányzott most a rendőrség presztizsének, mint üveges tótnak a hanyatt esés. - mondta a tábornok, miután megköszönte a jelentéstételt. - Hiába minden erőfeszítésünk a saját állományunkkal kapcsolatban, ha akad egy közöttünk, akinek valami okból megbomlik az agya, és máris bekövetkezik egy jóvátehetetlen esemény. Nem lesz egyszerű dolgunk a közvélemény felé tálalni ezt az ügyet. A belügyminiszter úr is leszedi rólunk a keresztvizet. Mindezek ellenére az embereid példamutatóan intézkedtek, sikerült megakadályozniuk, hogy még nagyobb tragédia történjen. Te hogy látod, miként végződött ez az esemény? - kérdezte Andrást.
- Szerintem, az eddigi adatokra hagyatkozva, az egyik emberem vetett véget a cirkusznak. Egy jól irányzott lövéssel eltalálta a taxiban ülő fejét, mint egy céltáblában a tízes kör közepét. Az előbb dicsértem meg ezért.
- Ugyan kérlek, az kizárt. Nem tudnak ilyen éles, stresszes helyzetben ennyire pontosan lőni sajnos a rendőreink. - mondta erre a tábornok, szinte ellentmondást nem tűrő hangsúllyal, majd folytatta. - Álláspontunk szerint az elkövető öngyilkos lett.
- De tábornok úr! Ez teljességgel lehetetlen, hiszen...- de nem tudta befejezni az okfejtését, mert a főnöke leintette.
- Maradjunk csak az öngyilkosságnál, ez a hivatalos verzió, nem szükséges túldimenzionálni a dolgokat. Egyébként is, gondolj bele, milyen lelki traumát okozna annak a rendőrnek, ha a te következtetésed fogadnánk el. A nagyfőnökünk is egyetértett, hogy így záruljon ez az ügy. Na jól van, higgadj le. Most megyek a sajtót informálni, és utána beugrunk a kórházba, meglátogatjuk a sérült kollégát . Átadok neki némi pénzjutalmat is. - ezzel elindult a televíziósok, újságírók csoportba verődött hada felé.

András még vett egy mély levegőt, mintha mondani akarna valamit, de csak egy sóhajtás lett belőle, kézlegyintés kíséretében. Ezt jól kifundálták, gondolta. Rázzák már is le a felelősséget magukról. A tehetetlenség érzése fogta el, mint oly sokszor pályafutása során, ha főnökei meg sem hallgatták valamely ügyben a véleményét, csak döntöttek és kész. Hiába, ez már csak egy ilyen beosztás. Nagy felelősség, rengeteg munka, de az ötleteidet csak tartsd meg magadnak. Majd ők ott fönt eldöntik aprólékosan, nemcsak azt, hogy milyen irányba, de azt is milyen mozdulatokkal, sebességgel és lépésenként haladjon előre a rendőrség szekere. De mit tegyen az, akinek az isten megadta a gondolkodás képességét?

Most mi legyen az elméletével ebben az ügyben? Képtelen volt megemészteni, hogy a nyilvánvaló tények ellenére egy fals, az igazsággal köszönő viszonyban sem álló teóriával etetik az embereket. Ennek már soha nem lesz vége? Kinek kellene erről beszélnie? Egyáltalán érdemes szél ellen ...? Biztos jól fejbe kólintanák érte, már úgy képletesen. Csak rágta, rágta ezt a dolgot. Se kiköpni, se lenyelni nem tudta.

Néhány napi töprengés után döntött, felemelte a a telefonkagylót és a katonai ügyészség számát tárcsázta.

Lap tetejére

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.