Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A peches figura

2009.05.11

Írta: Vándorfy Viktor

A megyei rendőrség vizsgálati osztályán a reggelek nagy nyüzsgéssel indultak. A kollégák fel s alá futkostak, ki gépírót, ki pedig gépkocsit próbált rezerválni magának aznapra. Más segítőket toborzott a házkutatáshoz, amire végül mindig akadt jelentkező, a "kölcsön kenyér...." bölcs mondása alapján.

Azonban hiábavalónak bizonyult a pénteki szokásos megbeszélés, a két gépíró, a kellékek elosztása. Legtöbbször az események borították a következő heti tervet. A főnök irodájában folyt a disputa. A százados a kávéját kavargatta, szerette ezt a hangyabolyszerű, nyüzsgő reggeleket. Lassan kezdett ráhangolódni a napi, rutinszerű, ám mégis változatos tennivalóira.

Sokszor elgyakorolt jelenetek következtek. Mint ahogyan most is, éppen ketten a villámkezű Piroskán torzsalkodtak, ki kapja meg mára. Persze csak gépelésre a kihallgatáshoz. Nem másra. Piroskának valóban olyan volt a tíz ujja, mint a villám. A szerencsésnek mondható kihallgató tiszt még a kérdés felénél sem tartott, amikor már a másik fele is az írógépbe fűzött papír lapon landolt. A köztes időben Füles keresztrejtvényeket fejtett. Azt is villámgyorsan. Egyébként kedves arcú, bájos, kissé duci lány volt.

A Főnök kiosztotta aznapi intelmeit és az aktákat. Mindenkinek névre szólóan. - Uraim, a határidők! - mennydörögte végezetül mindenki számára félreérthetetlenül. - Unom már az ügyészek ebbeli irományait. Aki legközelebb trehánykodik, bizisten mehet kapálni. A téeszcsébe.

Persze ez a kijelentése sem hatotta meg a vizsgálótiszteket, tisztában voltak vele, hogy nem olyan könnyű feladat pótolni őket egyik napról a másikra.

A százados érzékelte, hogy valaki mellé sündörgött. Kellemes parfüm illata áradt felé. Jucus kollegina hízelkedő mosolyával találkozott a szeme.

- Ugye megteszed nekem? Tudod, csak a szokásos. Nem nagy ügy, csak egy tanút kellene megütnöd délelőtt. - Ez azt jelentette, hogy neki sürgős dolga akadt valahol a városban, és a beidézett tanúját kellett helyette kihallgatni.

- A szobámban az írógépben a papír be van húzva, kérdések leírva, nem sok az egész. Na, jó fiú leszel?

- Persze Jucus, menj csak isten hírével. Vedd úgy, már el is készült - mondta a százados, sejtelmes mosolyát felvillantva.

- Arany vagy apám! Majd egyszer meghálom. - ez volt Jucus kedvenc szavajárása köszönet helyett. Nyomott egy leheletnyi puszit a százados arcára és elviharzott.

Egy ideig még szinte látta karcsú alakját, formás lábikráit, a blúzán átsejlő, hegyes dudorokat. És a nagy, meleg-barna szemeit. Na hiszen, hálás! ez szóba sem jöhet. Jól bevéste rég a szentenciát. Házi nyúlra nem lövünk!

Egyébiránt pedig az egyik legjobb haver, mintha a testvére lenne. Remek csapat jött össze itt a vizsgálatin. Szinte egyszerre mozdultak, ha kellett, és együtt buliztak nagyokat családostól, ha akadt egy szusszanásnyi idejük. Jó itt dolgozni ebben a csapatban, gondolta a százados. Mert ez valójában egy jó csapat volt, vállvetve nyomultak mindig egy irányba.

További merengésre azonban nincs idő. Dologhoz kellet látnia. A kissé szűk, poszterekkel elfedett hámló falú irodájában a kopott asztalra tette a frissen kapott iratcsomót. Sorban beiktatta a saját könyvébe, a naptárba bevéste az aktuális határidőket. Szerette, ha rendben vannak a dolgai. Meg kapálni sem igen volt már kedve. Irtotta a kukoricatáblában a gyomot eleget gimnazista korában, tűző napon a nyári szünetekben. Most a társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett ügyeket vizsgálta, itt próbálkozott a gyomirtással. Csak a kiemelkedő fajsúlyúakat, a kisebbeket a helyi rendőrségeken dolgozták fel.

Kiemelte az egyik aktát a kupacból. Pech Illés gyanúsított, állt rajta nagybetűkkel. Piros színnel volt jelölve, erről tudta, a figura előzetesben van. Nem kellett érte messze menni, az alattuk lévő szinten volt a fogda, ott tipródhatott saját levében főve a letartóztatott delikvens. Belelapozott az aktába, memorizálta a leírtakat.

Az ötvenes éveinek felét is túlhaladó férfi lenyúlta a dolgozók KST-jét, állt a a gyanúsításban. A KST a melósok ön- takarékoskodása volt a munkahelyen. A havi bérből levont összeget külön OTP számlán kezelték. Aki belépett, előlegként kaphatott valamennyi kölcsönt sürgős kiadásai fedezésére. S évente ősszel, karácsony közeledtével került sor a kifizetésre, némi kamattal növelten. Jól jött ez mindig a kispénzű embereknek.

Gyorsan végzett az aktában található jegyzőkönyvek, jelentések, szakvéleméy olvasásával. Szerencsés alkat volt, különösebb erőfeszítés nélkül tudta elemezni az anyagot, kigyűjteni a lényeges információt a sokszor felesleges kanyarokat tartalmazó adathalmazból. Közben a kihallgatáskor felteendő kérdések is megfogalmazódtak benne. A többi már csak rutin volt.

Telefonon leszólt a fogdába, hogy az Illés urat kisérjék föl az irodájába kihallgatásra. Hamarosan kopogtak az ajtón, belépett a fogda őr, maga előtt tuszkolva a bilincselt kezű férfit.

- Jelentem a foglyot előállítottam - tisztelgett az őrmester.

- Rendben, köszönöm. Kérem vegye le a bilincset. - szólt a százados, majd aláfirkantotta a kísérő papírt. - Ha végeztem, majd leszólok és jöhetnek érte.

Az őr dolga-végeztével szó nélkül távozott.

A százados ránézett az előtte álló, közepes termetű, jellegtelennek tűnő, kissé májfoltos arcú, vöröses hajú férfira. Az közben a ruháját gyűrögette fejét lehajtva, csak néha vetett egy félszeg pillantást a vizsgálótisztre. Borostásnak tűnt a képe, jellegzetes fogdaszag terjengett körülötte. A százados kitárta az iroda ablakát, melyet sűrű szövésű, vastag drótháló fedett. Azon át nem vezetett a szabadság útja. Csak a friss levegő tudott beáramolni.

- Foglaljon helyet Illés úr! - mutatott az íróasztala előtt álló, fémvázas, farostlemez ülőkéjű székre. Hiába, a foglyot itt urazni illett.

A még mindig megszeppent férfi lassan a székre ereszkedett, félszegen, szó nélkül nézte a századost. Még nem tudta, mit gondoljon róla, hogyan fog vele bánni a kihallgatások során. Már jó néhány éve özvegy volt, egyedül élt a panel lakásában, elszokott a durva, hangos beszédtől.

Munkahelyén, egy termelő nagyvállalat bércsoport vezetője volt. Egyben a KST pénztárosa. Csupa nő vette körül, kedvesek, bájosak, csacsogók voltak. Körülrajongták szolid, megértő, segítőkész modora miatt, amely nála természetes volt, nélkülözött minden érdeket. Ezt kapta örökül a polgári életvitelű családjától.Töprengéséből a százados hangja hozta vissza a való világba.

- Hogy van Illés Úr? Már a körülményekhez képest. - kérdezte érdeklődő hangsúllyal. - Nem macerálták túlzottan a cellatársak?

- Köszönöm, tűrhetően. Bár voltam már ettől sokkal jobban is, még egy jó héttel ezelőtt. - válaszolta még mindig óvatoskodva.

Csak lassan kezdett megnyugodni. Semmi üvöltés, anyázás, 'hogy volt képe elsíbolni a derék dolgozók pénzét' kitételű szóbeli arculcsapás. Ha ez így marad, elviselhető lesz a helyzete a kihallgatásokon. Közben megeredt kissé a nyelve.

- Az a helyzet, hogy a cellában nagy a zsufi, százados úr. Ráadásul sok a barna bőrű sorstárs. Zajosak, nyughatatlanok. Soha nem tetszik nekik semmi. Igaz még eddig békén hagytak, de tartok tőlük kicsit. Tudja, ott én még szűz vagyok - s mintha kacsintott volna hozzá, vagy csak az idegességtől rándult meg a szemhéja.

- Na meg ritkán van tisztálkodás. Nekem még tisztasági csomagom sincs, nem volt időm összepakolni, mikor a rendőrök a lakásomon értem jöttek. És hát rokonom egy se, a fiam pár éve öngyilkos lett, az asszony meghalt, nincs senki, aki látogasson, vagy pakkot küldjön.

- Majd meglátom, mit tehetek az érdekében Illés úr. S ha megoldható, intézek egy kisebb cellát, talán bronzos lakó nélküli is akad. Bár amilyen sok a kuncsaftunk, nagyon azért ne bízzon ebben. De most lássuk a maga dolgát. Hajlandó vallomást tenni az ügyben? - tért át a százados a hivatalos részre.

- Tudja, ha együttműködik a nyomozó hatósággal, az a végső elszámolásnál, a bíróság előtt enyhítő körülmény lesz. Nekem szinte mindegy, van elég bizonyíték, hogy a bűnösségét bizonyítsuk. Már a könyvszakértői vélemény is rendelkezésemre áll. Ha úgy dönt, hogy nem nyilatkozik, kevesebbet kell gépelnem a jegyzőkönyvbe. Mégis azt ajánlom, ne törődjön az én dolgommal, gondoljon inkább a saját helyzetére. Maga tudja mit, miért, hogyan csinált. - lökte ki szinte egy szuszra a szokásos bevezető litániát.

- Persze, persze. Megértettem én ezt. Igen, el szeretném mondani, töviről hegyire az egész históriát - mondta szinte hadarva a gyanúsított.

Ekkor a százados befűzte a jegyzőkönyvet a viharvert írógépbe, és elkezdte a személyes adatok rögzítését. A hivatalosakat Illés úr személyijéből másolta be, hogy pontos legyen. Majd az igazolványt a fiókjába csúsztatta. Amikor végzett a gyanúsítás megfogalmazásával, hangosan felolvasta, majd begépelte a választ.

- Megértette a gyanúsításban foglaltakat Illés úr? Bűnösnek érzi magát? - tette fel a kötelező kérdést a százados.

- Igen, megértettem, így volt szó szerint. És hát bűnösnek is érzem magam.

A százados leütötte az utolsó betűt, kitekerte a gépből a papírlapot, majd megmutatta a férfinak, hol kell aláírni.

- Eddig megvolnánk kérem. Ma azonban csak ennyire haladtunk, most felfüggesztem a kihallgatását. Egyébként is rögvest ebédidő. Nem szeretném, ha lekésne róla Illés úr.

Megcsörgette a fogdaőrséget, megvárta, amíg a cellájába kísérik a foglyot. Majd fogta a Jucus irodájának kulcsát, a sajátját bezárva az ügyfélváró felé indult. Ebéd előtt várta még az önként vállalt házi feladat.

- - - -

A százados már harmadszorra lapozta át figyelmesen a Pech Illés sikkasztása ügyében készült könyvszakértői véleményt. Más esetekben elegendő volt egyetlen olvasat és már tudta a lényeget. Most azonban valami nem tetszett neki a bő lére eresztett szakvéleményben.

Nem derült ki számára, hogy a bűncselekményt a gyanúsított milyen módszerrel követte el. Erre a kérdésre a szakértő sem adott egyértelmű választ. Ellenkezőleg. Egyáltalán nem adott választ. Csak kerülgette a dolgot, mint macska a forró kását.

Na ez nem lesz így jó, vakarta meg a feje búbját. A Főnökhöz is hiába menne instrukcióért, őt nem izgatták az ügy mélységei. A lényeg, hogy időre be legyen fejezve és újabb strigula kerüljön a statisztikai lapra. Kikereste a feljegyzéseiből a szakértő számát és tárcsázott.

- Szevasz Aladár! Én vagyok. Itt ez a Pech ügyben készült véleményed. Valami nem világos előttem.

- Üdv. százados! Sejtem mi lehet a problémád - kezdett bele a szakértő - Az a nagy helyzet, hogy fickó módszere előttem is homályos maradt eddig. Ezért nem találod az erre vonatkozó részt. Kacifántos egy muki ez a Pech, hallod. Nagyon érti a dolgát.

- Van valami ötleted esetleg? - próbált előrelépni a kérdésben a százados.

- Legjobb lesz, ha bemegyek holnap, beszélünk a gyanúsítottal és kertelés nélkül rákérdezünk erre a dologra. Aztán vagy megtudjuk, vagy nem. Ötven százalék az esélye.

- Ja! Ötven százalék. Ha te mondod. Te vagy a szakértő. - hagyta rá a százados. Végül megegyeztek a másnap délelőttben.

A századost azonban már nem hagyta nyugton az ügy ezen részlete. Nem várta meg a másnapot. Ebéd után felhozatta Pech urat a fogdából.

- Iszik egy kávét, Illés úr? - fogadta a delikvenst, és már nyújtotta is felé a gőzölgő feketével töltött csészét. Illés mohón nyúlt érte és hálálkodni kezdett.

- Köszönöm! Nagyon köszönöm! Hogy maga milyen rendes hozzám százados úr. Tudja a fogdában csak ritkán jutok kávéhoz. Nincs ehhez cserealapom. A heti cigi adagom szoktam becserélni, de hamar elfogy. Igaz nem dohányzom, de ezt eddig a kutya se kérdezte. Csak beadják hetente egyszer azzal a két dobozzal.

- Mellőzzük a tisztelet- köröket Pech úr! Ha megitta, inkább arra lennék kíváncsi, hogyan csinálta ezt a svindlit öt éven keresztül? Miért csak most borult meg ennyi év után? Hová tette azt a majdnem hat Trabant árányi pénzt? Persze nem köteles válaszolni, de tudja. Az őszinte beismerő vallomás csodatévő hatását már ecseteltem.

Pech úr az asztalra tette az üres kávéscsészét, egy kicsit még fészkelődött a széken, majd belekezdett a mondókájába.

- Hát kérem az úgy volt, hogy a végén kezdjem, közeledett a november. Ekkorra kellett a KST-vel kapcsolatos elszámolást az OTP felé elkészíteni. Már majdnem végeztem vele, amikor iszonyatos influenza kapott el. Magas láz, hidegrázás, hányás és ami ezzel jár. Egy hétig fel sem bírtam kelni az ágyból. Közben kifutottam a határidőből, a dolgozók a munkahelyen hőbörögni kezdtek, mert már kellett volna nekik a lóvé. A direktor bizottságot küldött rám, elvitték az összes iratot. Így derült ki a turpisság.

- Jó, jó! Értem. De mi volt a módszere, hogy eddig a négy évi elszámolásnál nem volt semmi difi?

- Ez úgy működött, hogy én voltam a bércsoport vezetője. Tudtam mind a, kb. 280 KST tagnál, kitől mennyit kellett levonni havonta. Azt is, ki mennyi kölcsönt vett fel. Igaz adtam némelyiknek a szabályt meghaladó összegű kölcsönt is, ám arra vigyáztam, hogy az ne legyen több a betétnél. A terminus végén elkészítettem az elszámolást és kifizettem mindenkit, hiánytalanul.

- Az OTP-nél senkinek nem tűnt fel, hogy magasabb kölcsönt adott olykor, mint az előírás?

- Nem, mivel csak a havi összegnek kellett stimmelni. Az pedig rendben volt, mert a többletet elosztottam és mások lapjára írtam. Az pedig nálam volt. Még az illető sem tudott róla. Megnézte már a százados úr a kifizetési jegyzékeket alaposabban?

- Na ja. Fel is tűnt, hogy hosszában két hajtás csíkja van mindegyiknek. Ha ennek mentén összehajtom, csak a begépelt név látszik és az illető aláírása. Mire volt ez jó?

- Itt a titok kérem. Így a kifizetésnél senki nem látta a nevén kívül, mi van a takart részre írva. Milyen összegek szerepelnek ott. De nem is izgatta őket. A lényeg, hogy megkapták a gyűjtött tőkét és a kamatát. Aki meg már év közben kölcsönként elköltötte az egészet, annak csak a kamatot adtam át. Aláírattam és mutattam neki egy fityiszt. Hiszen tudta jól, hogy a tőke helyett neki ennyi jár.

- Ez így már előttem világos, Pech úr. Köszönöm a kiképzést. De még nem tudom, hol az ominózus pénzösszeg? Elásta valahol?

- Dehogy ástam, százados úr. Megvan az fillérre. De nem ám nálam. Én tudom, hogy kiknél van. Mint ahogyan az előbb ecseteltem, elszámolás kérdése az egész.

- Jó rendben. Akkor most térjünk rá arra, kiknél van a pénz? Majd begyűjtjük és a kár megtérül. Az is enyhítő körülmény lesz az ügyben.

- Kérem én mindent részletesen feltárok, ahogy elő van írva. De ezt az egyet ne kívánja tőlem a százados úr. Nem lenne úriemberhez méltó, ha kiadnám a nevüket. Ám lenne egy javaslatom, ha megengedi. Engedjen engem ki a százados úr három napa és begyűjtöm a kintlévőséget. Utána visszajövök, becsület istenemre.

- Na ne röhögtessen Pech úr! Ha rajtam múlna se tehetném ezt. Ráadásul az ügyészség tartóztatta le, tehát ők rendelkeznek e fölött. Akkor most azt állítja, hogy magánál egy fillér sincs az elsikkasztott pénzből? És mire kellettek ezeknek az embereknek a magasabb összegű kölcsönök?

- Hát kérem kinek erre, kinek arra. Volt aki a babájával ment egy hétre a Balatonhoz, kiküldetés címén. Jól jött neki az a kis svarcpénz. Más a gyerekét csináltatta el belőle. Drága volt az abortusz. Vagy megjött az öt éve befizetett Trabant, s kevés volt a spórolt pénz. Ilyenek és hasonlók miatt. Én pedig megszántam őket, végül is év végére minden a helyére került és senki nem károsodott. Nálam meg egy cent se volt ebből soha.

- Úgy látom Illés úr, szerette a Róbert bácsit utánozni. Az a rettentő nagy szíve. Az vitte a bűnbe.

Mert látszólag, a mostani esetet kivéve, mindig a helyükre kerültek a dolgok. Ám ettől még a sikkasztás bőven megáll a terhére. Ugyanis a rábízott idegen dologgal Ön a sajátjaként rendelkezett. Még ha haszna nem is származott a tranzakciókból, a Btk. ezt az eljárását nem engedi. Na majd a szakértő kimunkálja az elmondottak alapján a kár értékét. Ha készen lesz vele, ezt fogom magával ismertetni.

- Arra én is kíváncsi leszek. Hogy mit hoz össze belőle a szakértő úr. - somolygott sokat sejtetően Pech úr a nemlétező bajusza alatt.

Végül ebben maradtak és a gyanúsított visszakerült eddigi helyére, a cellájába. Ez már csak két személyes volt. A századosnak időközben ezt is sikerült rendeznie.

Természetesen az elhangzott diskurzus minden betűje a jegyzőkönyvbe került, az előírások szerint. A könyvszakértő az újabb kihallgatási jegyzőkönyv alapján nekilátott a szakvéleménye kiegészítésének. Elpiszmogott rajta több mint egy hónapot. Ezzel az ügy már jó négy hónapja folyt. Ennyi ideje csücsült Pech úr a megérdemelt helyén.

- - - - -

A százados a irodájában átadta az iratcsomót a gyanúsítottnak azzal, hogy alaposan olvassa át. S ha lesz észrevétele, majd jegyzőkönyvezik. Pech úr neki is látott, arca kíváncsiságot tükrözött. Még a harmadán sem jutott túl, amikor megszólalt.

- Százados úr, engedelmével, szólni szeretnék.

- Máris? Hiszen van még hátra bőven olvasni való.

- Igen, valóban. Ám már látom, hogy ez nem jó lesz, ami ide van írva. Nem stimmelnek az összegek. Ha szabad kérnem, inkább én lediktálom, hogy az öt év alatt kitől, mikor, mennyit vontam le, mennyi kölcsönt adtam. Csak így lesz pontos a vége. És szeretném tisztába tenni ezt a dolgot.

- Öt év szer 11 hónap. És az eredmény szorozva a 280 KST taggal. Hirtelen ki sem tudom számolni, mennyi bérkarton és rubrika. Eltart vagy három hétig, még ha minden nap ezzel foglalkozunk csak. És ha több lesz a végösszeg, mint a szakvéleményben van? Mert az is megeshet. - vizionálta százados.

- Nekem nem gond, kérem. Én ráérek, van időm, egyhamar úgysem szabadulok. A végösszeg pedig nem izgat. Legalább elkészül az elszámolás és ki lehet fizetni a dolgozókat.

- Na nem bánom Pech úr, legyen így. Joga van hozzá, és nekem pedig kötelességem az ügy összes körülményét feltárni. A maga javára szólókat is. Ma péntek van, szedje össze magát a hét végén, és a gondolatait is. Hétfőn nekiugrunk, aztán majd látjuk, mire jutunk.

Hétfőn elkezdődött a sziszifuszi munka. A századosnak sikerült szinte minden napra elhappolni a többiek elől villámkezű Piroskát. Óriási mázlija volt ezzel a lánnyal. Pár nap után úgy belejött a jegyzőkönyvezésbe, hogy már önállóan is tudta vinni a dolgokat. Így a századosnak volt lehetősége a többi ügyébe is haladni valamicskét.

Még nem telt le a három hét, mikor a végére értek. És a végösszeg valóban növekedett. Már túlhaladta jóval a hat Trabant árát. A százados Piroskának a kedvenc bonbonjával hálálta meg a kitartó gépelést.

Aláíratta az utolsó lapot is az ügyiratban Pech úrral. Összefűzte az iratcsomót, hogy átvigye az ügyészségre. Közben Pech úr nagyokat sóhajtozott a széken ülve. Úgy nézett ki, mint egy leeresztett lufi.

- Na rendben is volnánk ezzel az üggyel. - mondta a százados. - De mi ez a sóhajtozás? Már a nehezén túl van.

- Én nem úgy gondolom, kérem. Nekem még csak ezután jön a fekete leves. Itt állok, illetve most éppen ülök, 66 évesen. A cégemtől kirúgtak. Négy évem volna a nyugdíjamig. Annyit meg biztos rám sóznak ebben az ügyben. Mi lesz velem, ha kijövök. Meg a nyugdíjammal. Kapok-e vajon?

- Ezek jó kérdések. Ám öt évvel ezelőtt kellett volna feltennie, mikor elkezdett jószívüsködni. Ami pedig a büntetését illeti, nem lesz az több hat hónapnál. Sok az enyhítő körülmény, és a kár is megtérült már. Ismerem a bírói gyakorlatot. Egy hónap múlva lesz fél év, hogy bekerült ide. Meglesz a tárgyalás és már kint is lesz aznap. Ha ez vigasztalja valamelyest.

- Bár csak a próféta szólalt volna meg a százados úr által. - Mondta Pech Illés, és a fogdaőr előtt a cellája felé indult.

- - - - - - 

Alighogy eltelt a hónap, egyik délután kopogtattak a százados irodájának ajtaján.

- Bújj be! - hangzott a kopogtatásra a válasz. Azt hitte valamelyik kollégája jön, hogy munka után egy sörre invitálja a sarki becsületvesztőbe.

Ám a kinyíló ajtóban álló alak először nem tűnt ismerősnek. Az öltönyös, nyakkendős, középtermetű vöröses hajú férfi széles mosollyal az arcán hangosan köszönt

- Jó napot százados úr! Maga valóban egy jóstehetség. Nem tudja véletlenül melyik öt szám lesz a hét végén a nyerő a lottón? Mert percre megmondta nekem, hogy hat hónap és szabadulok is. Pontosan így lett. Legszívesebben megcsókolnám, úgy örülök.

- Üdvözlöm Pech úr! A csóktól ez esetben eltekintek. Ám itt maradt az asztalfiókban a személyije, most átadom. Nem hiányolták a tárgyaláson?

- Nem kérte azt ott senki sem. Elhitték bemondásra az adatom. Köszönök mindent. Már megyek is, szívok egy kis friss levegőt.

- Azt hiszem, az most jól fog jönni magának. Aztán vigyázzon, csak semmi svindli. Nem szeretnék egy ilyen volumenű ügyet újból. - ezzel kezet nyújtott Pech úrnak, az ajtóig kísérte, majd leült az íróasztala mögé.

Na, ez jó mulatság, férfi munka volt - gondolta csak úgy magában. majd nekilátott elpakolni az iratokat, hogy lassan elinduljon hazafelé.

Lap tetejére

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.